A medence csavarodása a két medencecsont (ilium) közül az egyik előre, a másik hátrafordulását jelenti a keresztcsont és elöl a szeméremizület, mint forgástengely körül. Funkcionális lábhosszkülönbséget okoz, vagy meglévő lábhosszkülönbséget kompenzál.
A rajta tapadó szalagok és izmok a fordulással elmozdulnak eredeti tapadási helyükről ezért megváltozott izomfeszülést, asszimetriát okoz, másrészt csavarja a gerincet (lásd gerinccsavarodás ). Ok-okozati szempontból gyakoribb, hogy a csavarodás fentről kezdődik, vagyis feljebb eső funkciózavar kompenzálásaként alakul ki és a gerincen illetve az azon tapadó izomokon keresztül forgatja a medencét, tehát a medence csavarodás általában reflexes eredetű. A forgáspontoknál (keresztcsonti és szeméremizület) az izületek egymáshoz is préselődhetenek, ilyenkor funkcionális izületi blokk alaku ki, amely a manuális terápiában ismert fogások alkalmazásakor jellegzetes hanghatás kíséretében nyilik. Oki szempontból, ha a fenttartó tényező nem medence eredetű (márpedig ez a gyakoribb) akkor az efféle "helyretétel" után visszaállhat a rossz állapot, vagy a fájdalom nem szűnik meg.
Lábhosszkülönbség esetén - legyen az valódi (genetikuai, vagy traumás), vagy funkcionális -szinte bárhol kialakulhat funkciózavar következményes panaszokkal bütykösödéstől a térd-és derékfájáson át nyaki és fejfájásokig.
A kezelés alapja a lábhosszkülönbség felismerése (nem mindig egyértelmű, és nem minden vizsgálómódszer alkalmas annak kimutatására, hogy ez az állapot valóban zavarja-e a szervezet mozgásszabályozását) és korrigálása. Kezelés során típushiba az szokott lenni, hogy a valódi lábhosszkülönbségeket medence csavarodásként kezelik, ami azért megtévesztő, mert rövid időre csakugyan eltűnik a különbség, de általában a panaszokkal együtt nagyon hamar visszaáll az eredeti állapot.
A medence és a gerinc csavarodása szükségszerű biomechanikai szabályok alapján történik, mely minden gerinces élőlény mozgásának az alapja (pl. négylábú állatok ügetése, vagy a kígyózó mozgás). Normálisan már csecsemőkorban a hasról-hátrafordulás során ezt hajtja végre az ember szimmetrikusan mindkét irányba.
Biomechanikailag a gerincben az oldalhajlás és a forgás bizonyos szabályok szerint kötötten zajlik, tehát, ha fordul a gerinc akkor oldalra is hajlik. Ugyanez a szükségszerű mozgás a gerinc-medence szalagrendszerén keresztül a medencére is áttevődik, tehát a forduló medencefél a gerincet is forgatja annak hossztengelye mentén, de ugyanakkor oldlara is hjlítja a kötött mozgásminta miatt. Fordítva a gerinc bármely mozgásasszimetriája (forgás, vagy hajlás szükségszerűen medence torsiohoz vezet.
Bármely mozgásszervi probléma, ha az mechanikai eredetű, ezt a harmonikus mozgást zavarja meg helyi, vagy általános szinten, és ez a modell alapján lehet megkeresni látszólag távollévő helyek között az ok-okozati összefüggést (például nyakfájás és mondjuk egy benőtt köröm miatti kímélő járás, vagy egy rágóizületi eredetű probléma és csípőfájdalom között.)
Természetesen nem minden mozgászervi probléma igényel ennyire holisztikus megközelítést. Számos probléma helyi mozgáskoordinációs zavarok szintjén megoldható, de az elv, mely szerint a problémát nem a fájdalmas helyen, hanem annak mechanikai gyökerénél kezeljük - változatlan. 
Például egy hátsó tarkótáji fájdalom, és izomfeszülés eredhet elülső nyakizomzati feszültségből is (jelen esetben a fejbiccentő izomból melynek kisugárzási zónája a tarkótájra és a fejre esik). A hátsó merev nyakizomzatot tartósan csak ezen izom kilazítása után gyógyíthatjuk meg, mert a hátsó tarkófeszességet ebben a példában az okozza, hogy a tarkóizmok a fejbiccentő izom görcsének kompenzálása közben kimerülnek, és elfáradva feszessé válnak. Természetesen a tarkó helyi nyújtása, masszírozása segít, de csak időlegesen, mert az ok, ti., hogy a nyakat egy elülső izom előre feszíti nem szűnt meg. (Megjegyzendő azért, hogy például a fenti példában szereplő fejbiccentő izom sem feltétlenül magától feszül meg - mint például hanyatt fekvésben, alátámasztott fejjel olvasás közben, hanem gyakran a középső háti szakasz előregörbült helyzetéből adódóan merül ki, tehát lejjebb is gyűrűzhet a probléma ...)
A gerinc és medencecsavarodásnál leírt folyamatok arról szólnak, hogy a csont-szalagrendszer hogyan kényszeríti a mozgásokat a test egyik feléről a másikra. Szükségszerűen következik be tehát a gerinc csavarodása miatt a gerinc oldalra hajlása valamelyik irányba. Úgyszintén szükségszerű következménye a gerinccsavarodásnak a medence csavarodása és a relatív lábhosszkülönbség kialakulása.
Mivel az izmozat a csontokon való eredés-tapadás miatt a támasztórészektől elválaszthatatlan, ezért szintén szükségszerű egy izületet érintő asszimetria során az izomzat asszimetrikus feszességének kialakulása.
Az ábrán ltható, izületet mozgató "A" és "B" izmok az izület középállásának változásával szinkron kerülnek megfeszült ill. túlnyújtott állapotba. Logikus azt gondolni, hogy a folyamat kétirányú, tehát nemcsak az izület középállástól való eltoltsága okozhat izomasszimetriát, hanem az izom asszimetrikus fesszessége is okozhat eltolt izületi középállást.
A gondolkodás középpontjában tehát két dolog áll:
Centrálisan koordinált mozgás alatt a mozgások központból irányítását értem szemben a perifériás imokat dolgoztató rossz koordinációval. Például a "Húzd ki magad!" felszólítás azért nem értelmezhető a legtöbb ember számára, mert azonnal vállfelhúzással (perifériás mozgás) reagál rá. Ehelyett centrális mozgásra akkor szólítjuk fel, ha azt tanácsoljuk állva:
Az eredmény: a vállak hátraengedett helyzete, tehát kiegyenesdett "kihúzott" tartás.
A centrálisan végzett mozgások tűnnek könnyednek és ezeket tartjuk harmónikusnak. Megjegyzendő: hogy a centrálisan koordinált mozgás a leghatékonyabb, amelynek spotrbeli jelentősége óriási
Például egy
futónak a hatékonység növeléséhez meg kell tanítani a súlypont előreengedését centrálisan koordinálva
A
robbanékonyság, súlypontemelkedés fokozásához a háti-ágyéki szakasz tudatos hátrahajlításának a fokozása szükséges
Ütések, dobások a rotációs hossztengelyi törzsmozgások tudatosítását igénylik
Koordináció alatt az adott mozdulat kivitelezését, az izmok bekapcsolódási sorrendjét, a mozdulat központból irányítását, és a teljes mozgáspálya tudatos kontrollálását értem.
Például
teniszezésnél a tenyeres ütés kivitelezése kapcsán a helyes mozdulatsorrend (nagy vonalakban): súlypont jobbra helyezés - bal váll hátracsavarása - geric balra csavarodása - háti gerinc hátrahajlítása (előző kettőelőfeszíti a jobb oldali mellizmot)- súlypont balra csúszása - ezáltal a jobb váll HÚZÁSA. Ha a sorrend felborul (leggyakoribb hiba a jobb kézzel tolás, ami tipikus perifériás mozgás) váll és felső végtagi panaszok kialakulását vonja maga után.
Futóknál gyakori koordinációs hiba az asszimetrikus felső (!) végtagi mozgás. Említettem a gerinccsavarodás témakörben, hogy a gerinc torsiós mozgása a medence csavarodást és a súlypont eltolódását eredményezi (balra fordulás a súlypont jobbra tolásához, vagy a bal csípő extrém kompenzáló mozgásához vezet). Asszimetrikus karmunka esetén a medence csavarodás például combhajlító görcsökhöz vezethet.
A viszonylag gyakori combhajlító húzódás következő logikai folyamat alapján modellezhető:
Aszimmetrikus felső végtag használat (ülő, vagy alvó helyzet) vagy eltolódott medence (atlétáknál a kanyarok egyoldalú futása) következtében a medence csavarodik.
A csavarodott medence következtében tartós fáradásba kerül a kis farizom (m. gluteus minimus) és fixálja a medence torzult helyzetét. Az előre csavarodott medence a mérleghinta elvén a csípőizület körül hátul szinte megemeli a combhajlító izmok ( gyakran a m. biceps femoris) eredéseként szolgáló ülőgumót. Ezzel a combhajlító eredése és tapadása távolabb kerül egymástól, tehát tartósan megnyújtott állapot jön létre. Az izom nem tud regenerálódni ebben a helyzetben és a megerőltetésekre egyre rosszabbul reagál. Kezelni ilyen esetben tehát a feszülést fenntartó kis farizmot, és a medence csavarodást, ill annak okát kell. Ez lehet hogy egy rossz, egyoldalas állástípus, lehet, hogy nem szimmetrikus karmunka!
Nagyon gyakori az ún. védekező izomgörcs tartós fennállása. A védekező görcs valamely trauma, vagy tartós rossz helyzet során összehúzódott izomcsoportot jelent, mely megelőzi egy terület sérülését, kóros elmozdulását. Mechanizmusából fakadóan mindig túlnyújtott állapotban lévő, erőteljesen összehúzódni akaró izmokat jelent. Tartós fennállás esetén az izom kimerül, és szövettanilag átalakul. Kialakulhatnak benne túlnyújtott és túlzott összehúzódásban lévő rostokat tartalmazó csomók, melyek idővel kötöszövettel "stabillá" válnak. Ezeket a csomóket nevezzük triggerpontoknak.
Jellegezetesen, a túlnyújtott állapotból fakadóan nyújtásra fájdalommal reagálnak, melyeknem csupán helyileg, hanem távol ún kisugárzó fájdalmakat (Referred Pain Area RPA) okoznak.
Például megbotláskor a csípőizomzat valamelyik tagja rándulhat össze, hogy ez esést megakadályozza. A "védekező izom" megmaradhat az összehúzódott állapotban és derékfájást, lábba sugárzó fájdalmakat okozhat .
Gyakori példa főként enyhe síbaleset kapcsán a kitámasztó oldali váll meghúzódása. Ilyenkor annak ellenére, hogy orvosi vizsgálat csak húzódást talál, mely nem igényel különösebb kezelést (borogatás, kenegetés, pihentetés ...) hosszan tartó vállfájdalom alakulhat ki. Jellegzetes itt is a váll törését- vagy ficamodását megakadályozó ún. rotátor köpeny (vállizületet körbevevő izmok egysége), vagy magának a vállöv mozgatását végző részben törzsizmok izomzatának védekező görcse, mely indokolatlanul tartós kontrakcióban- összehúzódott állapotban marad. Ilyenkor a tudatos agy ezeket az izmokat nem tudja ellazítani, és ezáltal nyugalomba helyezni. Következményként megjelenik a mozgásbeszűküléssel járó, sokszor éjszakai is zavaró vállfájás. Teendő itt is a görcsölő izomzat lazítása, és a mozgás tudatosítása, hogy fájdalommentes állapot jöhessen létre.